Hurok
A színdarabról megjelent tudósítások, kritikák

“A HUROK A HATALMI JÁTÉKOKRÓL SZÓL” – INTERJÚ MÉSZÁROS MÁTÉVAL
https://szinhaz.org/interju/2019/02/19/hurok-hatalmi-jatekokrol-szol-interju-meszaros-mateval

2019 FEBRUÁR 19. KEDD, 7:00

Mészáros Mátét hamarosan Kerékgyártó István Hurok c. közéleti drámájában láthatja a közönség. Bagossy László rendezését február 23-án mutatják be a Jurányi Házban. A darab a mai magyar társadalom teljes keresztmetszetéről nyújt körképet, az alárendeltség és kiszolgáltatottság felől vizsgálva. A szabadúszó színésszel a hatalmi játszmák természetrajzáról is beszélgetett a Jurányi Latte.

Hurok olvasópróba / Fotó: Takács Attila

Magánemberként mennyire érint meg a politika?

Figyelem a körülöttem zajló eseményeket, de inkább az életem érdekel. Ha el kell vinnem az autómat egy szervizbe, vagy le kell másoltatnom egy kulcsot, akkor mennyire gördülékenyen oldódik meg a probléma, mennyibe kerül, hogy bánnak velem, ez a része érdekel az életnek, és azt gondolom, hogy ez összefügg azzal, ami a parlamentben történik.

A színház megfelelő csatorna lehet ahhoz, hogy elmond a véleményed.

Igen, és bizonyos értelemben ez egy bátor darabválasztás. Nem vagyok politikus alkat, de azt látom, hogy a rendszerváltáskor nem vállaltuk azt, amit akkor kellett volna ahhoz, hogy mindent új alapra tudjunk helyezni. Olyan ez, mint egy romos családi ház, amin nem lehet már javítani, a falak omladoznak, a tetőt teljesen ki kell cserélni és közben a család nem költözhet ki. ’90-ben kellett volna elvégezni ezt a drasztikus felújítást, de ez nehéz kérdés, mert én sem biztos, hogy bevállaltam volna politikusként. Másfelől viszont azt is gondolom, hogy a politikai elit ma Magyarországon elég színvonaltalan. Nem kell konkrét pártokra gondolni, de egy általános vélemény mégis benne van a darabban. A szerző testközelből ismeri a politikusokat, dolgozott több kormány alatt és rengeteg mondat, ami az előadásban elhangzik, azt ő egy az egyben hallotta a politikusok szájából. Ilyen értelemben azt sem mondhatom, hogy maradéktalanul fikció lenne, és ha valakit majd meglep vagy megdöbbent, ahogy beszélünk, gondolja azt, hogy bizony, ők is így beszélnek.

Kerékgyártó István, Mészáros Máté / Hurok olvasópróba / Fotó: Takács Attila

Nem tartotok a politika reakciójától?

Nem, ennyire nem durva a helyzet. Persze, mint mindig, most is a pénzről van szó: ha az állam adja, akkor akár kapitalizmus van, akár diktatúra, egyfajta kiszolgáltatottságot jelent. Inkább félre fogja érteni, és azt fogja hinni a mai hatalom, hogy ez róla szól. Természetesen a mindenkori hatalom találva érzi magát, de normális esetben egy demokráciának úgy kell működnie, hogy folyamatosan ellenőrizhessük. Ilyen eszköz erre a sajtó, a nyilvánosság, és bizonyos értelemben a művészet és a színház is: rákoppintani azoknak az orrára, akik hatalmon vannak. Akik nincsenek, azokat nem kell figyelmeztetni, hogy figyelünk ám! Talán az lehet veszélyes, hogy nem szívesen adnak pénzt annak, aki ezt kimondja. Szerintem politikai rendszertől függetlenül fontos, hogy megszülessen ez az előadás, és nem hiszem, hogy azért vesszük most elő, mert éppen azok vannak kormányon, akik.

Az előadásban egy minisztert játszol, hogyan lehet ezt a szerepet paródia nélkül alakítani?

Komoly kihívás, hogy ne parodizáljuk őket. Tulajdonképpen nekem semmit nem jelent, hogy minisztert játszom, mert a darab a hatalmi játékokról szól, arról, hogy egyszer felsőbb, egyszer alsóbb státuszban vagyunk. Ez így megy végig, a társadalom legaljáig, ahol aztán visszajutunk a legfelső szinthez, a miniszterhez, aki valójában alul akar lenni. Színészileg is ez az áthelyezkedés érdekes. Amikor elolvastuk az olvasópróbán a darabot, ugyan nevettünk a poénokon, de azért nem egy szívderítő dráma… Sajnos olyan világban élünk, amiben az ember nem érzi, hogy lenne lehetősége egyről a kettőre jutni. Ez is baj velünk, magyarokkal; inkább a garantált kevesebbet választjuk, mint a bizonytalan többet.

Mészáros Máté, Kerékgyártó István / Hurok olvasópróba / Fotó: Takács Attila

Végül is te az utóbbit választottad a szabadúszással.

Igen, csak a zenés darabok hiányoznak. (nevet) Sokkal jobban keresek és jobban a magam ura vagyok, vagy legalább az illúzió jobban megvan, hogy én döntök. Nyilván előbb-utóbb el kell vállalni valami munkát, különben nem élek meg, de tudok nemet mondani, ezt is meg kellett tanulnom. Most már nem félek attól, hogyha egyet visszautasítok, akkor nem lesz másik. Lesz másik, és érdemes is lesz elfogadni.

Nem hiányzik a társulati lét?

Néha hiányzik egy csapat, vagy egy konkrét munkahely, színészbüfé, ahová ha bemegyek, tudják, hogy ki vagyok és hogyan iszom a kávét. Orlai miatt sokat járok ide, a Jurányiba próbálni, de nincs egy öltözőm, egy bázisom.

Mészáros Máté, Kerékgyártó István / Hurok olvasópróba / Fotó: Takács Attila

Orlai Tiborral való szoros együttműködésed szinte olyan, mintha lenne egy mini társulatod.

Abban az értelemben igen, hogy egyre többször dolgozom ugyanazokkal az emberekkel, ami nagyon jó érzés, illetve ő garantál minimum két bemutatót évente, ami nagyban megkönnyíti a szabadúszó létet. Így valójában van egy hely, ahol rendszeresen foglalkoztatnak, és erre számíthatok is.

A tao megszűnését követően kell attól tartanod, hogy a közös munka megszakad?

Ezt nem tudom megmondani. Annyit tudok, hogy a jelenlegi képlékeny állapot megnehezíti a független- és magánszínházak helyzetét, akik nagyrészt ebből éltek, vagy legalábbis fontos tétel volt a számukra. Ez Orlainál is így volt. Egy magánszínházban természetes, hogy nézni kell a nézőszámot, azért is csináljuk az előadásokat, hogy tele legyenek. Egy művészszínházban jobban lehet kísérletezni és műsoron tartani azt is, ami kevesebb nézőt vonz. Mások viszont nehezen engedhetik meg maguknak, hogy ami nem megy, azt műsoron tartsák csak azért, mert a színészek szeretik, vagy mert a kritika azt írja róla, hogy jó. A tao pedig ezzel volt összefüggésben: azt jutalmazta, aki olyat csinált, amire jött néző. Orlainak viszont sikerült megtalálnia azt a szűk mezsgyét, amin megmarad a minőség is. Emellett olyan darabokat és történeteket is vállal, ami nem biztos hogy tömegérdeklődésre tart számot, ez nagyon jó dolog.

Hurok olvasópróba / Fotó: Takács Attila

Az étkezés ártalmasságáról c. monodrámád is itt látható a Jurányiban. Ez is olyan előadás, amit a színész szeret játszani?

Igen, bár nehéz szöveg, a téma viszont nagyon benne van a levegőben, egyre inkább húsba vágó mindenkinek. Hatalmas mennyiségű szövegről van szó és eleinte úgy éreztem muszáj pontosan mondanom. Ettől kevésbé voltam felszabadult, de később rájöttem, hogy nem akkora baj, ha nem mondom hibátlanul a szöveget, a felszabadultság a fontosabb. Az igazi siker pedig az, hogy több mint egy órán keresztül fenn tudom tartani az érdeklődést, ülve! (nevet).

Kérdezett: Beke Anna / Jurányi Ház

[ « Vissza ]